Az első magyar feminista regényként emlegetett Egyenes úton – egyedül című regénye 1905-ben jelent meg, amellyel Ritoók Emma megnyerte az Új Idők irodalmi pályázatát. Ezután Berlinben és Párizsban tanult, A nagy véletlen című regényéről (1908) pedig Balázs Béla, Ady és Babits írt elismerő kritikát.

 Ritoók Emma jó barátságban volt Kaffka Margittal is, alapító tagja volt a Lukács György által vezetett Vasárnapi Körnek, amelynek 1915-től 1918 novemberéig rendszeresen látogatta alkalmait. Ismeretségi körébe tartozott Tormay Cécile is, akivel testvéreik házassága révén rokonságban is állt. A pályakezdő Cécile még szívesen meghallgatta  a 7 évvel idősebb Emma irodalmi tanácsait, kapcsolatuk csak később romlott meg.

 1918 novemberében Ritoók mélységesen csalódik Vasárnapi Körös barátaiban: „Csakhamar kiderült, hogy én egy aktív forradalmi társaságban vagyok, hogy ezek mint fő szellemi vezetők részt vettek az Astoriában az előkészítésben stb. Teljesen váratlanul ér ez a felfedezés.”- írja visszaemlékezésében.[1] Ezután hamarosan szakít korábbi barátaival és az ellenforradalmárokhoz csatlakozik. Tormay Cécile-lel szervezi a Károly-kormányi elleni összefogást az asszonyok körében, néhány segítőjükkel titkos gyűléseket tartanak, röpcédulákat osztogatnak, míg végül 1919 januárjában formálisan is megalakul a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége.

 Az alakuló gyűlésen Tormay Cécile-t választják elnöknek, Ritoók Emma  nem kap kiemelt tisztséget, sértődötten hagyja ott a szervezetet, bár Tormay többször is felkéri az együttműködésre.

  Hasonlóan jár folyóirat-tervével is. Az 1920-as években szeretne egy modern, irodalmi folyóiratot létrehozni, úgy érzi, szerkesztéséhez megvan a kellő műveltsége és tehetsége is, a hivatalos kultúrpolitikának azonban nem rá esik a választása, Klebelsberg a Napkelet főszerkesztőjéül Tormay Cécile-t kérte fel 1922-ben. Ritoók Vasárnapi Körös barátaival A szellem kalandorai című 1921-es kulcsregényében számolt le, Tormayn úgy állt „bosszút”, hogy nem adott írást a Napkeletnek, ezzel elzárva magát egy értékes publikálási lehetőségtől. Majd csak 10 év múlva enyhül meg valamelyest, Tormay újabb megkeresésére 1933-ban ad néhány novellát és verset a folyóirat számára.

 1920-1932-ig a Fővárosi Könyvtárban dolgozik, gyűlölt hivatali munkája kevés időt hagy számára az írásra. 1929-ben jelenik meg a Pán megváltása című misztérium játéka, 1930-ban egy mesekönyve, 1934-ben a Gyárfás Sándor két élete című regénye. Egyik sem emelkedik ki a korszak átlagos műveinek sorából.

 Közben irodalmi szalont hoz létre, a „ketté szakadt irodalom” újraegyesítésén fáradozik.1925-ben keresi meg ötletével Babitsot, s a „zsúrok” nem várt sikert hoznak:

„Eleinte féltem, hogy így teljesen ismeretlenül, hogyan hívjak meg éppen olyan ismeretlen embereket. De a legkellemesebb csalódás ért. Egyetlen visszautasítást sem kaptam, első perctől kezdve kitűnően ment a beszélgetés, a szellemi nívó csaknem kifogástalan. […] Első években minden vasárnapra mindenkit meghívtam, ebből azonban az a nehézség támadt, hogy néha öten jöttek el, máskor harmincan is, úgyhogy későbben megváltoztattam a rendet és minden vasárnap délutánra meghívtam felváltva 15-20 embert, […] nagy vitáink gyakran tíz óra utánig tartottak, eleinte hatkor jöttek, később az eljövetel ideje eltolódott és vele az itt maradásé is. A témák leginkább irodalom és színház körül mozogtak, egyes írók újonnan megjelent könyveiről vagy filozófiai irányról beszéltünk […] Persze viták voltak nem irodalmi tárgyakról is, de soha pártpolitikaivá nem lett még a politikai beszélgetés sem. Egyik tagunk azzal híresztelte el zsúrjaim nagyszerűségét, hogy 20-30 okos ember összejön és nem politizál.[2]

 Török Sophie egy 1926-os levelében a következő elismerő sorokat írta Ritoóknak vasárnapi összejövetelei kapcsán: „csodáltunk Téged bravúros ügyességedért, ahogy a dolgot szervezni és emberekkel bánni tudtál, s mi egyetlen jó barátunknál sem fordultunk meg annyiszor, mint Nálad.” [3]

 Babitsék többször meghívják Emmát Esztergomba, Török Sophie egyenesen felajánlja barátságát: „Szeretném, Emma, ha barátkoznál velem, oly nagy hiányát érzem egy intim és okos nő barátságának, akivel irodalomról (vagyis őszintén a kettőnk irodalmáról, tiédről és enyémről) beszélni lehetne.”[4]

 De egy idő után elmaradnak a találkozások, Ritoók Emma kapcsolata megszakad Babitsékkal.

 Ritoók Ady által is elismert, ígéretesen induló pályája már az I. világháború utáni időszakban félre siklott. Emberi gyengeségei mellett valószínűleg azért, mert szellemi igényességéhez, gondolatai mélységéhez művészi kifejezőkészsége nem tudott felnőni. 60 éves kora körül írta meg visszaemlékezéseit. Egy olyan ember memoárja ez, aki önmagát másoknál tehetségesebbnek és intellektuálisan is magasabb rendűnek tartotta, de a várva várt elismerést igazán soha sem kapta meg, s ez csalódottá, Tormay Cécile sikerei pedig egyenesen  elkeseredetté tették.

További irodalom: Kollarits Krisztina: Írónők a Napkelet körül. Magyar Napló, 2012, 7. sz. 13-22.

mn_2012_07.pdf (magyarnaplo.hu)

[1] Évek és emberek I. rész 224-25.

[2] Évek és emberek V. 87.

[3] Török Sophie levele Ritoók Emmához 1926. július 2. OSZK Fond 473.

[4] U. o.