Afrikai tigrisvadászatokon részt vevő férfiak bátorságával vetekedett azoknak a nőknek a merészsége, akik a 20. század első évtizedeiben egyetemre akartak járni.

 A 4 osztályos elemi elvégzése után ugyanis csak a fiúk mehettek a nyolc osztályos gimnáziumokba, a lányok polgári leányiskolákba jártak, ahol némi általános műveltségre tehettek szert, emellett főképp háztartástant, kézimunkát tanultak, majd 15 évesen esetleg tovább tanulhattak a tanítóképzőben vagy a felső kereskedelmi iskolákban.

 1896-tól elvben a nők is beiratkozhattak néhány egyetemi karra (bölcsészkar, orvosi kar és gyógyszerészeti), de a gimnáziumi osztályozó vizsgákat és az érettségit előtte csak magánúton tehették le valamelyik fiú gimnáziumban, ami sok utánajárásba és pénzbe került. (Az első érettségit adó leánygimnázium még csak ugyanebben az évben indult.) Kezdetben a nők a férfiaktól eltérően csak eseti elbírálás alapján, miniszteri engedéllyel iratkozhattak be az egyetemekre, rendes hallgatónak pedig csak jeles érettségivel lehetett jelentkezni.

 Bonyolította a helyzetet, hogy ha a fiatal nő kíséret nélkül utazott, veszélyeztette jó hírét, megszállnia csak „tisztes leányokra specializálódott panziókban” vagy rokonoknál volt szabad, sőt az egyedülálló nők harminc éves korukig nem alapíthattak önálló háztartást, és nem mozoghattak szabadon a társaságban. Berde Mária 1907-tól volt a Kolozsvári Tudományegyetem hallgatója volt, visszaemlékezéséből tudjuk, hogy akkoriban „még akadt olyan professzor, aki az egyetemre iratkozó leányokat női szörnyetegekként emlegette.” (Folytatás hamarosan: Hogyan reagáltak a "női szörnyetegek"?)